A PC World online kiadása január 20-án közölt egy igen érdekes cikket, arról, hogy fogynak az IP címek, és már csak ötszázegynéhány napunk van hátra. Hátborzongatóan hangzik, mintha egy világvége beharangozása volna. És az is! Ugyanis könnyen megbénnulhat az internet, ha elfogynak az IP-k.
Bár a cikk olvasói valószínüleg nem laikusok (illetve manapság már a laikus sem igazán laikus a szó szoros értelmében), mégis szükségét éreztem, hogy utánanézzek mit is talál a mezei olvasó, ha a Google-be beírja az IP címszót.
Az első találat a már megszokott Wikipedia, ezt akár ki is hagyhattam volna, de a kiváncsiság rávitt, hogy beleolvassak a szócikkbe. Nem egy terjedelmes írás, de a definíció nem helytelen. Legfeljebb csak fölösleges információkkal tömi az olvasó fejét (NAT, proxy).
A következő érdemleges találat a mimi.hu oldalról való, de itt sem sokat foglalkoznak a témával, általánosságokban beszélnek csak.
És ennyi. Itt kimerül az első találati oldal hasznos tartalma. Természetesen előkerült egy Microsoft-os link is egy letölthető hálózatokkal foglalkozó könyvvel, de ki olvas el egy könyvet néhány rövid információért? (Na jó, vannak ilyen mutánsok… egyik éppen ezt a posztot szignálja) Az angol Google nyilván bőséges információval látna el, de mondjuk nincs már türelmünk rá. Ezért hát elhatároztam, hogy írok egyet, s mást az IP címekről, megpróbálok olyan témákat érinteni, amik nem igényelnek specifikus tudást, illetve ha mégis, akkor életszerű analógiákkal fogom azokat magyarázni. Kezdjünk hát neki….
Az IP az Internet Protocol kezdőbetűinek a rövidítése. Mint minden más internethez kötődő alapfogalom, az IP is az egyesült államok védelmi minisztériumának különböző kutatásai során alakult ki, még a 70-es években. Az évek során több verziója alakult ki, amelyekből manapság a 4-es és a 6-os van használatban. Ezeket szokás IPv4 és IPv6 néven emlegetni. Az IPv4-et 1981-ben foglalták szabványba, míg az IPv6-ot 1995-ben, majd 1998-ban frissítették. Kevés embert ismerek, akinek szórakoztató lenne valamely szabvány beható böngészése, de ha olvasóim között akad ilyen, akkor a CISCO ezen oldalán megtalálja az utalásokat a szabványokra, és kedvére tanulmányozhatja azokat (jó szórakozást hozzá!!).
Félretéve a történelemleckét és visszatérve a tárgyra, az IP címeket azért találták ki anno a hetvenes években, hogy egyedien azonosítsák a különböző egyetemeket, kutatási intézményeket az Egyesült Államokban létrehozott hálózaton. Amikor kitalálták ezt a címzést, úgy gondolták, hogy elég lesz 32 bites címeket használni (32 bit = 32 darab 0-ás vagy 1-es, négy csoportba osztva, csoportonként 8 bittel), ám ahogy az Internet terjedni kezdett és már a kávéfőzőnek is van IP címe ma-holnap, kiderült, hogy közel sem elegendő az a 4294967296 darab cím (ugye milyen nagy szám? pedig valójában nagyon is kicsi….). Ezért hát okos emberek kitalálták a 128 bites IP-t. És ezt elkeresztelték IPv6-nak. Csak a kontraszt kedvéért: 128 bites címekből összesen 340282366920938463463374607431768211456 darab van!!! (Azért ez már becsületes szám, nem?) Nyugodtan utána lehet nézni az Interneten a számoknak, nemcsak a hasamra ütve találtam ki őket: itt és itt a bizonyíték. De térjünk csak vissza arra, hogy mégis eddig miért volt elég az a négymilliárd IPv4 cím? Ha mélyre ásunk, kiderül, hogy eddig sem volt elég: nagyon sok IP cím tartomány nem publikus, illetve ún. privát kategóriába tartozik (pl. a sokak által az otthoni wireless modemtől ismert 192.168.0.0-192.168.255.255 címblokk) Ezen kívül van még kettő. A nullásokban végződő címeket nem lehet használni direkt eszközök (számítógépek címzésére, ahogyan a 255-ben végződőeket sem. Ezenkívül van egy olyan blokk, amelyet csak kísérletezésre lehet használni, tudományos célokra, ez sem publikus. Ami maradt, mégis beosztották. Hogyan? Hát például úgy, hogy több számítógép kapott ugyanolyan IP-t. De olyan is volt már, hogy több IP tartozott ugyanazon számítógéphez. Minden csak a technika, meg az emberi leleményesség műve. Na de akkor miért nem lehet ezt így folytatni, merülhet fel a kérdés, jogosan! Azért nem, mert például egyre több mobil eszköz jelenik meg, mindenik pedig fel akar csatlakozni az internete. Ezeknek kell külön cím. Egyre több háztartási és ipari gép is egyenes kapcsolatban van az Internettel, Internetes vezérlésű (jómagam is tervbe vettem egy ilyen készülék kidolgozását, egy internetes rádió formájában). Ezért a nagy gond. Na meg a sok kínait is bele kell számolni az egyenletbe. Ja, hogy az indiaiak is sokan vannak már, tudom én azt. Csak nekik nincs annyi pénzük Internetre meg Sony Vaiora.
Így hát kedves embertársaim, nincs más hátra, mint végigvárni azt az ötszázegynéhány napot, és hajtogatni a Pató Pál mondatot: „Ej, ráérünk arra még!”.
És mivel valamirevaló cikkhez jár könyvészet, álljon itt néhány olvasnivaló a kiváncsiabbaknak:
http://nonstopuzlet.hu/rohamosan-fogynak-az-ip-cimek-20100120.html
http://en.wikipedia.org/wiki/IP_address
http://blogs.cisco.com/consumer/comments/ip_addresses_the_internets_id_badges/
http://www.microsoft.com/hun/technet/article/?id=90a0110c-e6de-4cc5-88f4-f5db6a36c20b
