A napokban (na jó, töredelmesen bevallom, hogy már elég rég) olvastam két érdekes cikket, melyek a zenéhez kapcsolódnak valamilyen formában. Csak éppen időm nem volt/ lusta voltam arra, hogy posztot írjak. De ami késik, nem múlik, tartja a bölcs közmondás.
Az első cikk a Guardian Culture, Books kategóriájában szerepel, és Stephen Kinghez kapcsolódik. Amikor elolvastam a címet (Stephen King makes horrifying guest appearance on rock album), nem hittem a szememnek. Tulajdonképpen a rock album kifejezés döbbentett meg, róla éppen nem gondoltam volna, hogy belevág a zeneiparba. Aztán később kiderült, hogy már nem első alkalom, hogy zenél az ismert író. Ez alkalommal viszont nem kimondottan énekes szerepet kap Shooter Jennings lemezén, hanem egy rádiós műsorvezető szerepét ölti magára, aki utolsó műsorát csinálja, apokaliptikus időkről fecseg és a Hierophant banda számai adja le. Az album márciusban jelenik meg, és nem tudom ki hogy van ezzel, de én kíváncsian várom.
A másik írás, ami engem is gondolkodásra késztetett, a Lángoló gitárok blogon jelent meg (amely blogon értékes és értelmes írások jelennek meg), címe pedig: Hullaházszag és deviancia – interjú Péterfy Borival, Tövisházi Ambrussal és Merényi Dáviddal. A cikk egy nagyon jól sikerült interjú, találó és tartalmas válaszokkal (FIGYELEM! Szándékosan írtam tartalmasat, ugyanis napjaink zenészei, zenésznek kikiáltott bohócai nem mindig képesek értelmes interjút adni!), ezen kívül informatív is, az olvasó többet is megtud belőle, mint amennyi rá tartozik (hogy Hofiról se feledkezzünk meg, ő mondta a szocializmus korában megjelenő újságcikkről, hogy: “Az olvasó megtudta ebből, azt, ami rá tartozik. Semmit.”). Az interjú konkrét tárgya egy új videó, amit a második lemez egyik számához készítettek, és amely a pesti utcákon volt filmezve fényes nappal, miközben Bori végig táncolt. Egyeseknek tetszett, másoknak nem. Azonban a cikkhez írt vélemények annál is érdekesebbek, sok kommentelő jobban kedveli a közönbös attitűdöt, mégis-morálról kevesek tesznek bizonyságot. Csak hogy egy kommentelőt idézzek: “[az embereknek] hiába öntik a kútúrát a lábuk elibe. Gyöngyöt szórunk a disznók elé kérem. Ez van….. ez egy ilyen ország.”
Hát én meg azt mondom, hogy az ilyen véleményalkotók teszik ilyenné a társadalmat (legalábbis nagy befolyással bírnak). Mert miért nem álltak meg többen megnézni Bori produkcióját? Mert bizony nem kap elég ösztönzést az ilyen jellegű művészet. Szerintem nincs baj sem a zenésszel, aki azt adja, amit tud, és szeretné, ha a hallgatókkal (ne adj’ Isten rajongókkal) közeli kapcsolatba kerülne, sem pedig azokkal az emberekkel, akik “furcsán” néznek a zenészre. Az a baj, hogy még mindig a beskatulyázás, a doktrínák hatása alatt állnak sokan, hiányzik a liberális szellem. Ismétlem ez az én személyes meglátásom, és szívesen olvasnék erről a témáról is egy behatóbb tanulmányt/felmérést. Ha valakinek még eszébe jutna….
És, hogy valami érdekeset is lássunk, íme a videó:
